Egy számomra teljesen ismeretlen helyen voltunk. Mindenütt gyertyák és fényképek, motoros sisakok, vagy bőrdzsekik hevertek. „Jézusom, ez egy motoros emlékhely”. Sok merész dolgot tettem életem során, de soha semmi sem ijesztett meg ennyire, mint ez. A halotti képek egy romantikus csók egy barátnővel, és több száz elégett, vagy éppen égő gyertya. Most életemben először, igazán féltem. „Hova kerültem?” El akarok innen menni. csak ez járt a fejemben, hogy eltűnjünk innen erről a szörnyűséges helyről.

     A hely láttám  kissé eltávolodtam Trenttől és csak kémleltem a minket körülvevő szörnyen elszomorító látványt. Trent lassan ment, ezért többen megelőztek mindent, közben odaköszöntek neki, de ő csak biccentett.

     A motor egyre lassabban ment, majd megállt. Elővett egy gyújtót a zsebéből és meggyújtott egy már elaludt gyertyát. Az égő gyertya mellett egy kép hevert rajta egy oldalt felnyírt hajú srác. Hátulról egy sötétbarna hajú lány karolja és puszit nyom arcára. Amber volt az. Trent húga. Az Én barátnőm. Tehát Amber barátja volt, és ezzel Trent haverja. Próbáltam tapintatosan rákérdezni a srácra.

-          Ő volna a legjobb haverod? – nem válaszolt szavakkal, de nem is kellett. Összezárt ajkakkal bólintott, de végig a képet képlelte.

     Eddig letámasztott lábát visszarakta a motorra és már mentünk is tovább. A gondolataim mégsem vándoroltak el attól, hogy ez a srác itt halt meg és a Hauser testvérek életében nagy szerepet töltött be. Féltem, és féltettem Trent életét.

     A motor lassan megállt egy csapat szintén motoros közösségben. Átlendítettem a lábamat és leszálltam. Mindenki úgy kémlelt, mint akik még nem láttak fehér embert.

     Egy lány közelít felink és Trent nyakába csimpaszkodik.

-          Ki ez a csaj? – kérdezi a fekete hosszú hajú lány. A szája tűz vörösen fénylett. Szeme keményen csillogott fekete szemfestéke alól. Megvetett szemmel nézett rám, mint aki bármelyik pillanatban ölne.

-          Tina. – mondja érzelemmentesen Trent, és lefejti magáról a lány kezeit. Aki szemmel láthatóan nem örült neki.

-          Tina, Ő Andrew, Ty, Christian, Paul és All. – mutatja be nekem a barátait. Akik nagyon jól fogadtak.

-          Helló. – köszönök nekik. – Faustina Lawis.

-          Ki van a versenyben? – kérdezi Trent a haverjait.

-          Én- szólal meg Christian. – All, Ty, Marco, Peter, és jön egy pár külsős is.

-          Kik?

-          Thomas Lewis, Mario Anderson, meg pár próbálkozó.. ők nem nagy számok. Ne aggódj, lenyomjuk őket. – bíztatja haverját. Ám nem hagy nyugodni egy név. Thomas Lewis.

-          Mikor jön ez a Thomas? – kérdezem összeszűkített szemöldökkel, mire mindenki engem kémlelt.

-          Ki keresett? – szólal meg egy mély férfihang mögöttem. A hangja nem volt ismerős, még is az egész testem beleremegett. Próbáltam elfedni minden riadtságomat. Szembe fordultam vele.

     A szívem hevesen vert, a szám enyhén nyitva maradt. Minden szót belém fojtott a látvány. – Láthatóan a srác arca is megkövült amint a szemembe nézett. – Nem hittem el, ez lehetetlen hangja teljesen más lett, de vonásai és tekintete a régi. Ő volt az. A bátyám. Akit 7 éves koromban vesztettem el, amikor ő 9 éves volt.

     Egy nap a nagynéném elvitte magához és férjéhez a bátyámat, mert nekik nem lehetett gyerekük, és szerették babusgatni. De egy nap nem tért vissza. Azt mondták, Thomas nem akar visszajönni. Nem emlékszem mindenre, de rengeteget sírtam utána, sok volt a veszekedés körülöttem akkoriban, az apám ivászata is nagy teher volt és szerencsejátékos természete. Azóta nem láttam.

-          Thomas? – szemembe könnyek szöktek, de nem engedtem érzelmeimnek. Trent és társai semmit sem értettek ebből, de én igen.

-          Ismerlek? – ráncolta homlokát.

-          Fausztina vagyok! Nem is emlékszel rám? – a szeme megcsillant.

-          Te mit keresel itt? – ránt vállamnál fogva magához és szorosan ölel.

-          Mit képzelsz, a cseszett életbe? Vedd le a kezed, te rohadék. – rántja le rólam Trent és kezével vállon löki.

     Thomas elmosolyodik, majd hirtelen lendülettel húz be egyet Trentnek, mire ő óriási lendülettel fordul oldalra, az ütés erősségétől. Felugrik megigazítja kabátját és véres szájához nyúl szintén nevetve, mire ő is neki akar támadni Thomasnak, hogy visszaadja amit kapott. De, Trent bokszoló, nem hagyhattam, hogy péppé verje a bátyámat.

     A bátyám elé álltam, és a képébe üvöltöttem Trentnek, hogy hagyja abba. Ökle éppen az arcom előtt állt meg mire nagy lélegzetet vettem és széttártam karomat.

-          Ő a bátyám Trent. Fejezd be kérlek. – fogtam meg a kezét és lassan letoltam maga mellé.

-          Most csak viccelsz. – mondja gúnyosan és letörli kibuggyanó vérét.

-          Magam sem tudtam, jó? Nem tudtam, hogy motoros. A létezéséről sem volt tudatom mindössze 7 éves koromig ismertem. – Trent arca ellágyult ezért elálltam Thomas elől. ű

     Erre Trent megfogta és ökölbe szorította az öklét és behúzott egy nagyot Thomasnak.

-          Ez járt tesó.

-          Jogos. - szólal meg Thomas. – De még egy ilyen és a szart is kiverem belőled.

-          Fiúk! – szólok rájuk szemet forgatva.

-          Azért jó, hogy ilyen pasija van a húgomnak. Legalább tud ütni. – szórós tekintetemet Thomasra szegezem.

-          Nem vagyunk együtt…

     Hallottam a dudaszót mire Trent invitált, hogy szálljak fel a motorra.

-          Ez mit jelent?

-          Kezdődik a futam. Gyerünk, pattanj fel, nem érünk rá. – invitál a kezével.

-          Motorról szó sem volt. Azt mondtam eljövök, de nem..  – nem láttam értelmét, hogy ellenkezzek, felültem. Gyorsan letudom ezt is és hazamegyek.

     A motor felbőgött. Elindultunk a rajthoz. Trent megállt a vonal előtt, lábával kitámasztotta a motort és nézte a mellénk érkező Thomast, mögötte a fekete hajú lánnyal, aki az imént még Trent nyakában lógott.

     A duda megszólalt. A motorok hangosan bőgtek, a lámpák erősen fénylettek, és egyszerre indult meg mindenki. A szokáshoz híven nem rajtunk bukósisak. Trent száguldott, mint az eszement. Az kezemet erősen csípte a hideg levegő. A másik irányba fordítottam a fejemet. Trent és Thomas fej-fej mellett haladtak. Előre hajoltam Trent füléhez és lágyan a fülébe súgtam.

-          Adj bele mindent.

     Nem telt pár másodpercbe Trent torony magason vezette a versenyzők csapatát. Ez az utolsó éjszakánk száguldani akartam, és vele biztonságban éreztem magam. A kormány szilárdan állt a kezében és tudta mikor mit kell tennie, minden éles kanyarban. Thomas rágyorsított és hamar a kerekünk végében volt. Már csak pár méter hiányzott a célig. Thomat és Trent mindent beleadott. Apait anyait.

-          Adjunk bele mindent! – üvölti Trent és tövig húzza a gázt.

     Megérkeztünk a célba. Thomas mindössze egy motornyi hosszal maradt le tőlünk, és láttam is a csalódottságot az arcán, de Trent arca nyugodt volt. Nem volt felettébb boldog. Biztos gyakran nyer versenyeket.

-          Na, mi van Vadmacska? – közelebb hajolt és megismételte a motoron történteket. – Én mindent beleadtam. – suttogja.

     Leszálltam a motorról és Thomashoz sétáltam.

-          Nagyon klassz voltál.

-          Lánycsere. Gyere. – mondja, miközben ránt maga mögé.

-          Hogy mi?

-          Lánycsere. Ilyenkor ez a szokás. Több forduló van és aki a legtöbbet megnyeri, az nyer. – mondja Trent. – Ha akarsz maradhatsz velem.

-          Nem. – vágom rá azonnal. – Bízom Thomas-ban. A tesóm. Vigyáz rám.

     Trent cseppet sem örült, de kezével a motor felé intett, hogy felőle menjek. Szerettem volna sok időt ma vele tölteni, hogy kellő képen zárjuk le, de Ő Thomas. A Testvérem és 7 éves korom óta nem hallottam felőle. Meg akartam ismerni ezt a stílusát.

     A duda úja megszólat, és ismét neki lendültünk az újabb körnek. Thomas teljesen másképpen vezetett, mint Trent. Kapkodva, vadúl és bizonytalanúl. Egyes helyzetekben a kormány is megrendült a kezében, melyektől kissé megriadtam. Trent sokkal szilárdabban kezelte ezeket a dolgokat, helyzeteket. Az út vizes volt. Sok helyütt nagyobb pocsolyák is, melyek kellemetlenül dobálták a motort, főleg a kanyarban. Trent mindig tudta, hogy hogyan tartsa elég szilárdan motort.

     A következő nagyobb pocsolyát hirtelen akarta kikerülni, de nem sikerült neki, ezért ide-oda dobálta a motort. Thomast most nem érdekelte semmi. Le akarta győzni Trentont. Megelőzte, de én egyre bizonytalanabbul ültem mögötte. Trentonnal találkozott a tekintetünk és látta rajtam, hogy nem érzem magamat biztonságban.

-          Állj le Thomas. – ordít Utánunk Trenton, és mellénk szegődik, ugyan olyan biztos mozdulatokkal, mint eddig.

     Nem érdekelte. Elvakította a győzni akarás. Thomas hajtott és hajtott mint őrült. Újabb és újabb pocsolyák jöttek de nem kerülte ki őket. A motor kereke óriási hangon kezdett csikorogni majd szaltúztunk egyett egy nagyobb félnek köszönhetően.  Miközben a motor megperdült Trenton barna szemeivel találkozott tekintetem, és ahogyan aggódva pillant felénk. Innentől semmire sem emlékszem. Nem tudom mi történt, vagy hogyan. Nem tudtam mi történt. Sem azt mi lett Trentonnal vagy Thomassal.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.