Az éjszakánk elég mozgalmas volt. Clara újra belém kötött, találkoztam az exemmel, sőt mi több az exem majdnem kinyírta a barátomat, és ha már itt tartunk, még jómagam is elbeszélgettem vele. Szükségem volt egy kis pihenésre, ezért a meccsről egyenesen a kolihoz vitettem magam Trrentel, akinek nem mellesleg elég csúnyán feldagadt addigra az arca az ütések miatt.
- Biztos nem akarsz nálam maradni?
- Trent, szerintem mind a kettőnknek jobb, ha nem lógunk egymás nyakán folyton. Nekem is szükségem van a magán szférára és neked is. Más különben, nem akarok potyára fizetni a koliért.
- De, nekem ez nem teher. Vagy szerinted én folyton a nyakadon lógok? – igazán sértőnek találta a megjegyzésemet.
- Neeem, csak, ne ilyen gyorsan oké? Hagyd, hogy levegőt vegyek. Attól, hogy elmentem egy meccsedre, és néha smárolunk, még nem kell hozzád költöznöm.
- Neked ennyit jelent a dolog? Néha smárolunk? – elnevette magát, és még hozzá tett pár gondolatot. – Nem kértem, hogy költözz, hozzám, csak, hogy legyél velem. Mi a franc bajod van? Csak nem Marcus? Felkavarta az érzelmeidet? Bizonytalan lettél?
- Mi?? Ne beszélj hülyeségeket Trent, neki ehhez semmi köze. Jobb lenne, ha most pihennél, hosszú volt az éjszaka és a koli is zár 20 perc múlva.
- De én csak melletted tudok pihenni. Ha nem tudom, hogy biztonságban vagy, akkor nem fogok tudni. Szeretlek magam mellett tudni.
- Trent. Nem. Nem fogsz itt maradni és nem fogok veled elmenni oké? Ne erőszakoskodj már. Ha baj lenne, meg tudnám magam védeni. Atya ég. Szia.- Ezzel a lendülettel ott is hagytam, és a szobám felé vettem az irányt.
A szoba rideg volt, az emberek nélkül, de annál jobban örültem, hogy nyugis volt. Ledobáltam a cuccaimat az ágyra és beálltam a zuhany alá. A víz lassan csordogált végig a testemen, és ennél megnyugtatóbb aligha lehetett volna. Amióta Montgomeribe jöttem, kevésbé kényszerített az életem és szenvedés, de annál inkább bonyolultabb. Már teljesen kiázott a bőröm, ezért idejének láttam, hogy a megnyugvást jelentő zuhanyt elzárjam. A levegő kissé fagyos volt a szobában, azért gyorsan magamra kaptam a pizsamámat és már az ágyba is vetettem magamat. Éppen csak lecsuktam a szemem mikor a telefonom pityegni kezdett.
- Istenem, Trent miért nem hagysz békén egy kicsit? – mondtam magamnak a sötétben és előkaptam a mobilomat, de meglepettségemre Amber volt az.
- „Trent dühöng, nem tudod mi a baja? -Amb. ”
- „Kicsit összevesztünk, majd megbékél. -Tina”
- „Biztos vagy benne? Csak mert ivós bulit csinál éppen. –Amb.”
- „Egészségére. –Tina”
- „Meg kellene beszélnetek. – Amb.”
- „Fáradt vagyok, és nem is érnék vissza, mert 5 perc és zár a koli. –Tina”
- „Oké. –Amb.”
- „Nem! Tényleg ide kell jönnöd. – Amb.”
Nem tudtam mi lehet annyira fontos, hogy megint a kolin kívül kelljen aludnom miatta. Trentel kicsit összevesztünk. De, teljesen megszállottam viselkedik. Nekem kell a tér. De, legyen, oké. Nehogy az legyen, hogy miattam történt valami rossz.
Ahogy közeledtem a házhoz egyre jobban hallatszódott a buli hangja, amihez semmi kedvem nem volt. Ráadásul én azt hittem, hogy ez egy sima ivós buli lesz szóval én a mini fekete alvó sortomban jöttem el és egy pulcsiban, csak azért, hogy megnézzem mi a helyzet. Közelebb sétáltam és beléptem, az egyénként nyitott ajtón. Az ajtó közelében álló emberek mind engem figyeltek, gondolom a nem éppen buli hangulatú szerelésem miatt. A szememmel pásztáztam a népet, de nem nagyon találtam ismerős arcokat, utána megakadt a szemem Trent motoros haverjain, persze Trent nélkül.
- Helló, srácok, nem láttátok Trentet?
- Cső csajszi- köszönt nekem Paul, és megölelt fél karral. – fura a szerkód, de tetszik.
- Köszi, de komolyan, nem láttad?
- Amióta megjöttem, nem. Bocsi.
- Én láttam. – Szólt közbe All, akinek nem mellesleg elég brutálisan nézett ki a feje a nemrégiben történt bokszmérkőzés miatt.
- Hol?
- Az emeletre ment.
- Oké, köszi. – és már indulni is akartam, de All utánam szolt.
- Tina,.. nem volt egyedül.
Mi? Mi az, hogy nem volt egyedül? Nem tudtam eldönteni, hogy szomorú legyek, vagy ideges. Minden esetre, a végére, akartam járni ennek a dolognak. nem hiszem el, hogy egy csöpp vita, erre készteti. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat, amelyeket pár hónappal ezelőtt csak segítséggel tudtam megtenni. Az Ő segítségével. Most pedig megint csak felsegített rajta valakit. Csakhogy az illető nem kényszerült segítsége. Ahogy közeledtem Trent szobája felé, egyre idegesebb lettem, és a szívem hevesebben vert, mint valaha. Az ajtógombot elfordítva, az a látvány fogadott, amire számítottam, de amire nem vágytam. Hát újra itt tartunk.. Hogy a pasi, akit szeretek más bugyijában matat.
- Zavarok? – tettem fel a kérdést, teljesen cinikusan és az ajtófélfának dőlve figyeltem, ahogyan a lány mit sem foglalkozva velem tovább kényeztette a barátomat.
- Kicsim. – Azzal Trent lelökte magáról a lányt, és magára húzta az alsóját. Én, annyira sajnálom, kérlek, ne haragudj rám..- próbált közeledni és hozzám érni, de nem tudtam megengedni neki ezt. Hátat fordítottam és a lépcső felé vettem az irány, hogy elmehessek innen. De, a lépcső közepénél utolért. Mindenki érezte a házban, hogy valami nincs rendben. Trent alsóban állt egy háznyi ember előtt, igen ez tényleg nincs rendjén.
- Engedj el, és ne is érj hozzám többet.
- Te, mondtad, hogy kell a tér, meg a magán szféra, meg a sok szarság, amit még hozzám vágtál. És ittam és megtörtént, ne húzd már fel magad ennyire.
- Nem kicsim, semmi baj, de tényleg túlreagáltam ne haragudj. – a szemébe vigyorodtam mintha semmi sem történt volna, majd a lépcső alján minket figyelő Paulhoz sétáltam. De, előtte még visszanéztem Trentre. – Szeretlek kicsim. – ezt követően Paul nyaka köré fontam a karomat és megcsókoltam. Trent persze bedühödött egyből, de nem érdekelt igazán megfordultam és pofon vágtam. – Nem vagyok a játékszered.
Trent baromi dühösen futott utánam, és még Pault is bántani akarta, de inkább követett, én viszont beszálltam a taxiba és elmentem egy motelbe, hogy legalább aludni tudjak valahol.
Az ágy még üresebbnek tűnt, mint valaha. A telefonom percenként szólalt meg Trent nevét jelezve és a közös képünket mutatva. Nem tudtam tovább nézni, ezért kikapcsoltam, és átadtam magam a hosszú sötét, hideg éjszakának.
Két nappal később eljött az idő, hogy újra visszatérjek a suliba, ha nem akarom, hogy nagy lemaradásaim legyenek. Vissza is tértem. Trent minden szünetben és minden közös órán próbált velem beszélni, de nem akartam, elsőnek magamban kellett helyre tennem a dolgokat, hogy egyáltalán meg tudnék-e bocsátani neki, vagy sem. De, akárhányszor végigmentem a lehetőségeimen az eszem és a szívem mindig ellent mondott egymásnak. az eszem azt mondta, hogy ne tegyem. A szívem viszont fájdalmai ellenére is szerette ezt az idiótát.
A kaja szünetet sem hagyta ki Trent, hogy bepróbálkozzon. viszont az étkezéseimet nem fogom kihagyni, csak mert ő nem bír nyugton maradni.
- Beszéljük meg.
- Nincs mit megbeszélnünk Trent. Egy aprócska vita miatt megcsaltál. Ezen mit kell beszélni?
- Akkor, adj nekem egy újabb esélyt.
- Tudod, hogy hány esélyt adtam én már a férfiaknak? Marcusnak 2 éven át minden nap esélyt adtam. Nem lehetsz az új Marcus, Trent.
- Ne tévessz össze vele, ha kérhetem, vele kényszerből voltál. Velem nem.
- Így van. De, róla biztosan tudtam, hogy még egyszer nem fog megcsalni, mert jobban kellek én neki annál, minthogy megtegye. Nem mintha annyira az egyetlen akartam volna lenni számára, de ez van.
- Kicsim.. –nem hagytam, hogy befejezze.
- Ne szólíts már így. Se most se mákor, nem vagyok az egyéjszakás kalandod meg a többi csaj.. Nálam ez nem jön be. Fogd fel, hogy vége. – felálltam az asztaltól de, még hozzátettem valamit. – Emlékszel, mit ígértem, Claraval kapcsolatban?
- Persze.
- Miattad vesztettem aznap este. Az ígéret szép szó.. Mint a hűség. De, most ezt én nem tartom be. Befejezem, amit elkezdtem, és nem akarlak meglátni a meccsen.
- Mi? Miért ütteted magad? Ez nem egy nőhöz méltó. És, senki sem kényszerít már rá.
- Akkor keress olyat, aki igazi nő, mert én ilyen vagyok.
Szükségem volt most egy barátra, és jelenleg egyetlen barátom van csak. Amber. Habár Trent tesója, ettől függetlenül, még nem vagyok köteles vele is megszakítani a kapcsolatot. Ezért fel, is hívtam.
- Amber, találkozhatnánk a parkban?
- Persze, baj van?
- Nincs, akkor egy fél óra és ott leszek. Szia
- Szia.
Talán nem a parkot kellett volna választanom, de attól, mert Trentel szétmentünk, még nem muszáj a parkot is kerülnöm. Akkor ennyi erővel, minden utat elfeledhetnék és járhatnék a fellegekben. Gondolataimból az éppen megérkező Amber zökkentett ki.
- Tina, szia. – megölelt és leültünk a padra. –kibékültetek Trentel?
- Ami azt illeti, közöttünk vége. Mindennek. Sajnálom Amb. de, ez nem fog nekünk menni.
- Tina, én tudom, hogy amit tette, az szörnyű. Nem tudom, hogy mit tennék, ha Thomas ezt tenné velem. Valószínűleg ugyan azt, amit Te, de én látom, hogy hogyan néz rád, és hidd el, még senkire sem nézett így.
- Amber. Miről beszélsz? Megcsalt. – teljesen felháborított, hogy védeni próbálta.
- Dühből tette.
- Jó, most nem ezért vagyunk, itt.
- Akkor?
- Lesz egy meccsem, és azt szeretném, ha támogatnál engem. Nem maradt sok ember körülöttem, és szükségem lenne valakire, aki eljön velem, segít bekötni a kezem és hasonlók.
- Oké, én segítek, melletted állok, de legutóbb nem tettél egy ígéretet Trentnek?
- Trenttel vége, és az ígéretnek is ezzel. Nem hagyhatom, hogy a továbbiakban is a múlt kötelezzen.
- Oké, persze értem.
- Figyelj, én ezt elmondtam Trentnek is, és megkértem, hogy ne jöjjön el, de mind a ketten tudjuk, hogy ismeri Crist, és én majd beszélek, vele, hogy ne mondja el neki, de téged is arra kérlek, hogy ne mondd el neki.
- Trent nagyon dühös lesz, ha megtudja, hogy én tudtam.
- Ne foglalkozz ezzel, ha így lesz, majd én elintézem. A meccs ma este lesz.
- Ilyen hamar?
- Ez egy visszavágó Amb. nem én döntök.
*este 7/30 a mérkőzés időpontja*
Eljött az idő Tina, most, végre tisztességesen lezárhatod életednek ezen szakaszát. Meg tudod csinálni. Bíztattam magamat, miközben Amber kötözte a kezemet.
- Készen állsz?
- Azt hiszem. – ütöttem bele a jobb, majd a ball tenyerembe, hogy tesztelhessem a ragasztást. - Ugye Ő nem…?
- Nem. Nem tudja. De, igazság szerint nem is kérdezte. Azt mondta, hogy tiszteletben tartja azt amit kérsz.
- Te nem tartod ezt furcsának?
- Szeret Téged, és nem akarja, hogy bármi zavarjon most.
- Gyerünk Végzetes Csapás, itt az ideje, hogy visszaszerezzük a hírnevedet. – szólalt meg Cris az ajtón bekukkantva.
A helyszín nem változott. Ismét a nagy térre kirakott sátras megoldást szerettem volna. Hogy úgy érezzem, semmi sem változott, és csak álmodtam a vereséget, és azt, hogy Trent rájött ki is vagyok valójában. Ahogy sétáltam a kőr felé, pillanatról pillanatra felvillantak az emlékképek. Az ütés, ami után Trent aggódó tekintetével találkozom. A földön fekve a saját véremben amint megpróbál megmenteni. Ahogyan közelebb tolakodik hozzám a tömegben. És ez mind erőt adott most számomra. Cris a múltkorihoz hasonlóan felkonferált minket. Clara a megszokottnál boldogabb és kötekedőbb volt, de jelen pillanatban nem érdekeltek a szavai. Mielőtt neki kezdtem volna a meccsnek, utoljára végigpásztáztam a tömeget, hogy Trent nincs –e közözzük. Szívem mélyén azt kívántam, bárcsak most itt lenne és támogatna, de a mi tündérmesék, tényleg csak egy tündérmese volt, ami már véget is ért.
Neki kezdtünk a harcnak, és mindvégig azt figyeltem, hogy miért nyerhetne Clara és én miért? Mind a ketten nagyszerű versenyzők vagyunk, és győztesek. Hasonlóak, még is különbözőek. A meccs a korábbi meccshez hasonlóan folyt én ütöttem győzelemre álltam, majd a földön végeztem. De, mi a különbség kettőnk között? Hogy, én képes vagyok felállni a kudarcok után. Újra bevillant Trent képe, ahogyan a tömegből felém próbál jutni. De, most nem volt rá szükségem. Felálltam a kudarcból. Felálltam a szerelem okozta sebeimből, és most felállok, hogy véget vethessek a harcomnak. Egy nagyot lökve magamon újra Clara meglepődött tekintetével találtam magamat szembe. Elkezdtem sorozni a hasát az öklömmel, majd amikor elég gyenge volt, a hátára vetettem és egy jobbhoroggal kiütöttem. Igen azzal a jobb horoggal és azzal a technikával. Trentonnal talán vége, de a múltunk segített, abban, hogy a Claraval való harcomnak is vége legyen és visszanyerhessem a hírnevemet és a szabadságomat.
- A győztes a hihetetlen Faustina Végzetes Csapás Lewis. – üvölti Cris a nevemet, és ekkor jöttem, rá, hogy valójában nagyon is szeretem ezt az érzést, a győzelem érzését. Talán korábban az apám és Marcus nyomása miatt nem szeretettem, de most jól esett.
- Úr Isten Tina!!! Ez komolyan te voltál?? Hát nem hiszem el. – Amber nagyon boldog volt, akár csak egy rajongó. A nyakamba akaszkodott jobb kézzel és úgy vonszolt a kijárat felé mintha a menedzserem lenne vagy valami hasonló. – Utat kérünk emberek, itt jön a bajnok.
- Várj Tina! – cris utánunk szaladt, de úgy döntöttünk, hogy inkább a sátoron kívül várjuk meg.
- Mi az Cris? – valami baj van?
- Csak a nyereményed.
- De, én nem fogadtam.
- Valaki más viszont 2000 dollárt tett arra, hogy ma te nyersz, és azt mondta, hogy a nyeremény a Tied. – Cris rám kacsintott.
- Mi? Akkor ez most 4000 dollár?
- Ahogy mondod.
- De, ki volt az?
- Ő – mutatott a hátam mögé, a motoros srácra.
Könnyek futottak a szemembe. Az az érzés felfoghatatlan volt, ami akkor a hatalmába kerített. Fájdalom, düh, boldogság, megkönnyebbülés, és szerelem. Egy szó sem tudta elhagyni a számat. Nem azért mert olyan nagy csoda lett volna ez a pénz. Hanem, a támogatása, a szeretete. Tiszteletben tartotta, amit kértem, nem nézett meg, de bízott bennem, mind végig tudta, hogy képes leszek rá. Lassan közelebb sétáltam hozzá, Ő leugrott a motorról és oldalról neki dőlt. Hiába már csak pár méter választott el tőle, nem tudtam megszólalni a mellkasomra olyan érzelmi súly telepedet, amit nem tudtam, hogy hogyan szüntethetnék meg. De, amikor végre odaértem akkor sem. Az egyik kezével óvatosan letörölte a bal szemem alól a könnyeket, és mélyen a szemébe néztem. Abban a szempárban minden megbánás és bocsánatért esedezés meg volt. Szerettem őt igazán szerettem. Egy hírtelen mozdulattal az ajkára tapasztottam a sajátomat, és egy lassú, de annál érzékibb csókkal adtam tudatára, hogy mennyire fontos számomra.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Súgó