Ezt már nehezen tudtam elhinni. Végre volt egy csodálatos pillanatunk Trenttel, amikor csak egymásnak voltunk, és végre megtörténhetett volna az, amire ilyen hosszú ideig vártunk. De nem, nekünk ez nem adatott meg a mai éjszaka.

-          Srácok mindenki titeket ke..res.. – Amber szavai szinte akadoztak mikor rájött, hogy valójában, nagyon is rosszkor tört ránk.

-          Mi csaaaak…- próbáltam megfelelő szavakat keresni, de nem ment.

     Zavarodottságomban leperdültem Trentről, és már is az ágy mellett állva találtam magam. Megigazítottam a ruhámat, és megfordultam, hogy az éjjeli szekrényben matassak valami mentőövért, de semmit sem találtam, ami elég indok lett volna, hogy mit is csinálok én most itt Trenttel. Aztán a kezembe akadt néhány óvszer. Nagyszerű ennél kínosabb már nem lehetne a helyzet. Hirtelen visszadobtam mindent és becsaptam a fiókot. Megpördültem és Amber felé vetettem az irányt és a vállánál fogva kiinvitáltam az ajtón.

-          Egy perc és megyünk. – Becsaptam az ajtót és háttal neki dőltem, majd vettem egy nagy levegőt.

    Amikor újra kinyitottam a szemem Trentet pillantottam meg amint a könyökén támaszkodik, és fél mosollyal az arcán fürkész engem. Hihetetlen, hogy pár perce még mindent jelentettünk egymásnak, most pedig nem tudom, hogy mi lenne a helyes. Vissza feküdni mellé, vagy lemenni a vendégekhez? Nehéz. De, ha most nem megyünk le, akkor Ambernek köszönhetően mindenki rólunk fog beszélni 10 percen belül.  Ez nem hiányzik azok után ami Liammel történt.

-          Lent találkozunk. – Vetettem oda Trentnek és már faképnél is hagytam. Na, jó ez bunkóság volt. Hiszen, elvileg járunk. Vagy is olyasmi.

     Amint bezártam magam mögött az ajtót, másra sem tudtam gondolni, mint amit ott hagytam. Ahogyan közeledtem a csodálatos üveg lépcső felé, hogy újra vendégekkel legyek egye jobban nyomasztott az érzés, hogy vajon mindenki engem fog-e bámulni, mint amikor visszatértem a suliba a balesetem után. De meglepettségemre a rám szegezett pár szempár sem időzött el rajtam. Mindössze elkönyvelték a visszatérésemet. Úgy tűnik Amber nem állt neki híresztelni a történteket, ha még is, akkor senkit sem érdekelt. Vagy még is?

-          miattunk igazán nem kellet volna abbahagynotok. – szinte össze rándultam amikor All a hátam mögé lopakodva a fülembe duruzsolta a szavakat.

-          Jézusom de mocskos vagy All. –nevettem el magamat a történtek miatt és kicsit meglöktem a mellkasánál, de szóra sem méltatta. Sőt nagyon is tetszett neki, hogy incselkedhet.

-          Nem láttad azt a cserfes Ambert?

-          Azt hiszem valamelyik sarokban üvegeznek már megint.

-          Kérdezhetek valamit?- Hiába nem ismerem olyan jól All-t még is úgy éreztem, hogy bízhatok benne. Ha más miatt nem is Trentet tisztelte annyira, hogy velem is hasonló képen jó barátságot kössön. 

-          Amit csak akarsz. – dünnyögte a sörös üveget a szájához érintve és kicsit ringatta magát ide oda a zene ritmusára.

-          Mit tudsz erről az Elit, de nem éppen legális bunyókról? – A kérdésemre azonnal összehúzta a szemöldökét, és szinte érthetetlenül konstatálta a kérdésemet.

-          Akármennyire is jó vagy. Semmi keresnivalód egy ilyen helyen.

-          Nem akarok részt venni benne. De Trent részt vett korábban, és azt mondta, hogy akár az életével is fizethetett volna.

-          Nem hinném, hogy szavakba lehetne önteni azt, ami ott, történik Tina. - Erre a válaszra nem számítottam. Valóban ilyen rossz lenne a helyzet? Mibe keveredhetett Trent, egyáltalán mi sarkallta arra, hogy elvállon olyasmit, amiről még beszélni sem mernek az emberek?

-          Liam, szeretné, ha neki dolgoznék, és én nem szeretném. Persze, hogy nem szeretné, ezt az egészet, de elmegyek megnézni, és tudni akarom, hogy mi vár rám ott.

-          Amikor ebbe belegyeztél Trent is ott volt? – vonta fel kérdően a szemöldökét, és valóban nem értette, hogy hogyan gondolom ezt.

    Egyre jobban érdekelt, hogy mi várhat rám azon a helyen. Mi lehet ilyen szörnyű benne? Igen tudom. Nem legális. Gazdagabbnál gazdagabbak fogadnak arra, hogy melyik ember győzi le fajtársát. Több van itt, amiről nem tudok, és én tudni akartam, hogy mi ez az egész.

-          Tina. Trent, nagyon sok mindent megtett azoknak az embereknek, amikor belerángatták ebbe az egészbe. De utána találkozott veled, és nem akarta többé. Maradt a mondhatni kispályások között, és ez neki bőségesen elég. Oka van, ha nem akarja azt, hogy olyanokat láss. Liam pedig, azért hagyta rád a dolgot, mert Trent is így kezdte, hogy elsőnek megnézett egy meccset. Arra számít, hogy majd Te is csatlakozol hozzá, amint meglátod, hogy hány nullával végződik egy nyertes nyereménye. Csak annyit kérek, hogy hallgass Trentre. Ő benne volt ebben az egészben. Én pedig végig néztem. Ne akard, hogy Ambernek is végig kelljen néznie téged ott azok között.

     All megpaskolta a vállamat, és már ott is hagyott a gondolataimmal együtt. Fogalmam sem volt arról, hogy mi ez az egész, vagy, hogy mit is mondhatnék. Lehet, hogy valójában nem is ismerem Trentet? Persze, még nem került szóba soha ez a téma máig, de amiket All-tól hallottam egyszerűen felfoghatatlan volt. Az egész, amit mondott hátborzongató volt, és őszintén aggódó. De úgy érzetem, hogy még mindig nem tudok mindent. Miért nem mondanak el mindent? Talán attól félnek, hogy nem bírnék el ezzel a teherrel? Már gyermekkorom óta szörnyűségek vesznek körül. Meghalt az édesanyám; elvesztetem a bátyámat, akit most sok év után újra viszont láthattam. Az édesapám, vagy is az az ember, akit az apámnak nevezetem 19 éven keresztül, egy kislányt arra tanított, hogy verekedjen, egy harcost egy könyörtelen vérengző lányt csinált belőlem. Nem volt gyermekkorom, mint más velem egy korúnak. Fel kellett nőnöm, vagy minden alkalommal péppé vernek. Ha nem az illegális ringekben, akkor az apám, vagy az állítólagos szerelmem, akivel kényszerből kellett szeretkeznem minden áldott alkalommal. Igen is ezzel is el bírok majd.

-          Szia, minden rendben?  

-          Persze Trent. Figyelj mikor is tudnánk megnézni egy Liam-es meccset?

-          Őszinte leszek, és nem akarom, hogy…

-          Tudom. Beszéltem Allal, és hidd el ő is megpróbált lebeszélni, de mesélt nekem kicsit, és látnom kell, hogy a férfi, akit szeretek miket tett, és vele miket tettek. – Várjunk csak ezt most kimondtam? Komolyan kimondtam? Sosem hangzott el közöttünk a bűvös „Sz” betűs szó, de most megtettem, és nem azért mert akartam, hanem mert egyszerűen hétköznapínak tűnt ezt kimondani. Természetesnek. De ez az érzés, amit a tekintetéből kiolvastam mindennél felemelőbb volt. Nem is válaszolt semmit. Egy percre eltűntek a gondok, és Liam. Csak én maradtam, és Ő, és egy csodálatos csók, aminél édesebb; forróbb; lágyabb és szenvedélyesebb sohasem volt még.

-          Szerelek Faustina Lewis, ezért nem akarom, hogy azt lásd. – már éppen tiltakozni akartam, amikor folytatta. – De igazad van. Tudnod kell. Azt akarom, hogy lásd minden énemet, és tudj mindent rólam.

     Az este további része nagyon jól telt. Több embert megismertem, mint azt gondoltam volna. Mindenki nagyon kedves volt velem, pár lányon kívül, akik kifejezetten maguknak akarták volna Trentet. De ez csak mulattatott. Az este legeredményesebb pontjai viszont az All-al és Amberrel való barátságom megerősítése volt, valamint, hogy Trentel tovább léptünk és végre nyíltan kijelentettük, hogy szeretjük egymást.

    Az ismerkedős bulinak volt néhány következménye is. Elsőnek is, hatalmas kupi maradt az emberek után, no meg jó pár becsiccsentett ember is maradt a földszinten, akik már nem bírtak hazamenni. Sőt még a kádban is találtunk egy srácot sörösüveggel, de őt valójában még Trent sem ismerte, ezért hamar kirakta a szűrét. A másik következménye, hogy végre Trenttel közös ágyban töltöttük az éjszakát, mint egy normális pár, és megvitattuk a részleteit két nap múlva esedékes mérkőzésről.

   Másnap reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Mintha egy kamion hajtott volna keresztül rajtam. De, amikor megláttam az engem ölelő karokat, mintha az elmúlt másodpercek meg sem történtek volna. a fájdalom nagy része elillant, és felhőtlen boldogság vette át a helyét.

    Óvatosan megfordultam, hogy szembe kerüljek az alsó partneremmel, akarom mondani, a szerelmemmel. Aki most a világot jelentette számomra. Amiről azt gondoltam, hogy sohasem lehet már szép az elmúlt évek miatt. De, most itt fekszek egy férfi karjaiban, aki hozzám hasonló életet él, és nem akar megváltoztatni. Nem akarja, hogy más legyek.

-          Te engem nézel. – valójában még sohasem hallottam a reggeli morgós hangját, de valami csodálatos érzés volt.

    Kár lett volna elrontani üres fecsegéssel ezt a csodálatost morgást, ezért csak egy puszit nyomtam az arcára.

-          Jó reggelt.

    Elmosolyodott, és láthatóan még nem volt készen arra, hogy felébredjen és kezdetét vegye a nap. De várt ránk egy hatalmas másnapos alvó tömeg a nappaliban, akikkel kezdenünk kell valamit.

-          Azt hiszem ideje felkelni. - Ezzel egy mozdulattal ki is pattantam az ágyból. A jéghideg padlóra érkezve felszisszentem, majd a fürdő felé vetettem az irányt, hogy levakarja az este rám rakódott alkohol és mi egy más szagát.

     Bekopogtam, hogy nincs-e véletlenül bent valaki, de mivel nem érkezett válasz benyitottam, és kikaptam a szekrényből egy törölközőt. Levakartam magamról a ruháimat és magamra tekertem a fehér anyagot. A kád felé igyekezve feltűztem a hajamat majd elrántottam a zuhanyfüggönyt. Hatalmas sikoly tört ki a torkomból a kádban fekvő sráctól, aki a sikolyomnak köszönhetően a kezében lévő sörösüveget is eldobta és széttört a járólapon.

-          Te mi a francot csinálsz itt? Ha jól emlékszem este Trent elküldött téged.

-          Mi..? hogyan? – Csóri azt sem tudta, hogy melyik világon van. Persze Trent is itt termett mire kirángathattam volna a kádból, amiben fél perce még fürödni akartam. 

-          Jól vagy? – Az ajtó kicsapódott Trent érkezésétől, de amint a kádra esett a tekintete, majd az én meztelen testemre, amit mindössze egy törölköző fed el, kicsit, na, jó nagyon bedühödött. De nem akartam balhét, ezért elé álltam és az egyik kezemmel a törölközőt fogtam a másikkal pedig a mellkasánál tartottam vissza.

-          Nyugi Trent, nem történt semmi, csak biztos nem tudta, hol van ezért vissza jött. – na jó ezen még nekem is nevetnem kellett.

-          Ohh tényleg bocsi srácok. Azt hiszem sokat ittam.

-          Szerintem pedig ideje mennek Sherlock. Csessze meg ne nézelődj már hanem húzz innen.

     Trent magához húzott az ominózus másnapos srác minél kevesebbet lásson belőlem De ennek az idiótának, naná, hogy be kellett szólnia. 

-          Baromi jó csaj vagy egyébként. – szisszentet mire Trent kicsit bekattant és tarkón vágta a srácot, aki már el is tűnt magában mulatva.

-          Legalább tudjuk, hogy nem tartanak rossz választásnak.

-          A legjobb vagy. 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.