Ma még nyomát sem láttam Trentonnak, ami valamilyen oknál fogva eléggé zavart. Hiányzott a mosolya, és hiányzott, hogy folyton zaklasson. Ám, amint megláttam Ambert, a kedvem a régi. Boldogan jött oda hozzám, aztán megöleltük egymást. Szokatlan volt, hogy ilyen hamar barátságot kötöttünk, de imádtam ezt a dilis lányt.

-          Hé, Amber. Hol jártál? Még ma nem is láttalak.

-          Tudod, van egy imádnivaló bátyám, Trent. Mivel ma van a névnapom, ezért nem kellett suliba jönnöm. Elvitt sütizni, aztán beültünk a haverokkal egy kocsmába és billiárdoztunk. – Nem telt sok időbe, mire Trent is megjelent Amber mögött és vállon fogta. – Nézd Trent, Ő itt Faustina Lewis, és… - Nem hagytam szóhoz jutni, Trent szemébe néztem és mosolyogva elmondtam gondolataimat.

-          Már ismerjük egymást. Egyébként, Boldog Névnapot Amb. – Mosolyogva átölelt köszönés képen. A kezem még magam mellett lógott, nem tudott reagálni a hirtelen eseményekre, de végül viszonoztam ölelését.

-          Lesz ma egy buli a házunkban, ugye eljössz? – Boci szemekkel próbált meggyőzni. De, ha  a házukban lesz, akkor ott lesz Trent is, és ahogyan beszéltem vele pár szót, cseppet sem olyan ember, aki előtt hosszú ideig lehetne titkolni valamit. Nem tehettem meg, hogy elfogadom, nem mehettem el, akármennyire is akartam.

-          Nem lehet, ne haragudj, esetleg majd máskor. – Erőltettem egy sajnálom mosolyt az arcomra, de nem volt valami meggyőző.

-          Léci Faust, itt a lehetőség, hogy jobban megismerjük egymást, és partizzunk egy nagyot. – Faust? Így még senki sem hívott, és mit ne mondjak, eléggé rémesen hangzott. Úgy gondoltam, ha egy ilyen parti lebuktat akkor az úgy volt halott ötlet, ahogyan.

-          Tudjátok mit? Elmegyek. – Vágtam elégedett arcot Amb.-el és Trenttel együtt. – Egy feltétellel. Kérlek soha többé ne hívj Faustnak. Rémes. A barátaim Tinának hívnak.

-          Soha. Begyszó. Akkor, gondolom Trent elmegy érted a koleszbe, hiszen nem tudod, hogy hol lakunk. – Nézett Trentre, aki egyszerűen bólintott.

-          Áh, nem fontos ne fáradj, de tényleg. Csak, mondd a címet, és ott leszek. – Nem akartam a kapcsolatomat tovább mélyíteni vele.

-          Hát, oké. – Beleírta a telefonomba a címet, én pedig zsebre vágtam, majd útnak eredtem. Időközben rájöttem, hogy nem oké minden, mert nincs ruhám a partira.

     Amikor még Apámmal laktam, volt időm és esélyem elsajátítani a kártya fortélyait, és a biliárdasztal titkait, így mára szép kis summát spóroltam össze belőlük a tudta nélkül. Olyannyira, hogy egy ideig biztosan nem lesz szükségem arra, hogy dolgozzak. A bal oldali kirakatokat nézegettem, és betértem egy ruhaüzletbe. Egy órán át válogattam a szebbnél szebb ruhákat, de amikor magamra húztam, egyik sem tetszett. Végül az utolsó egy fekete egyrészes ruha, ami comb középen végződik. A mell része szív alakzatban zárta a ruhát, onnantól a vállamig fekete csipke borított. Az ujjai teljesen szabadak voltak. A háta mélyen kivágott, és magason záródó csipke fedte. A ruha azt sugallta számomra, mintha meg akarnám mutatni amim, van, még is elfedem, ez egy elegáns megoldása volt a dolgoknak, még is szexis. Megvásároltam az óriás összegű ruhát, majd áttértem egy cipő üzletbe. Nagyon jó volt, hogy ennyi pénzzel és drága üzletekben járkálhattam, úgy hogy tudtam, ha költök is marad. A cipővel nem vacakoltam sokat. Egyszerű bársony anyagú fekete platformos cipőre esett a választás. Kiegészítőnek viszont egy ezüstösen csillogó boríték táskát választottam és vállig érő elegánsan csüngő fülbevalót.

     Úgy szaladt az idő, hogy észre sem vettem, de 4 és fél órán át vásároltam. Mire visszaértem a kollégiumban már csak a laza sminkem, és az öltözés volt hátra, majd hívtam egy taxit, és belevettem magam az éjszakába.

     A Hauster ház láttán a szám is tátva maradt. A mi kis régi házunkhoz képest ezt egy palota volt. A lakás két szinttel büszkélkedhetett és hatalmas üvegekkel, igazi modern ház. Vékony lábaimat egymás elé rakosgattam és az ajtó melletti csengővel jeleztem érkezésemet. Senki sem akart ajtót nyitni nekem a második csengőszóra sem, ezért fogtam magam és bementem, mint egy „jónlevelet” kislány. Bent hemzsegtek az emberek. Nem is tudom, mire számítottam, hogy majd pont egy ilyen helyzetben hallják meg az érkezésesemet. Kerestem Ambert a szememmel, de nem láttam sehol sem. Viszont Trentten egyből megakadt a tekintetem és valamilyen oknál fogva a lábam megindult felé. Ez a megjelenés fura dolgokra késztetett, amit a sulis megjelenésű kis Tina biztosan nem tett volna. Megfogtam a vállát, hogy felkeltsem a figyelmemet. Tekintete végig siklott rajtam a szája láthatóan tátva maradt, s szemei elkerekedtek.

-          Gyönyörű vagy. – Vetette oda, mire csak egy erősebb mosollyal válaszoltam, ezzel megköszönve. Nem akartam most Amberrel lenni. Csak Trentonnal, de nem lett volna helyes. Ez a ruha kihozta  belőlem azt a lányt akivé nem karok válni, ha a helyzet tovább fajulna.

-          Amber? – Vettem, komolyabbra a figurát.

-          Nem tudom, gondolom a csajokkal. Iszol valamit?

-          Egy vodka jól esne. – Magam sem hittem el. Nagyon lazára vettem, és az ő arckifejezése is azt mutatta, hogy meglepődött, de töltött nekem egy italt, amit gyorsan felhörpintettem.

-          Hű, kemény vagy. – Közelebb hajolt a fülemhez és bele suttogott. – Egy igazi Vadmacska. – lehelete lágyan csiklandozta a fülem, a szívem hevesen vert, addig amíg Amber meg nem jelent ugrálva és viháncolva, mint aki már a sokadik vodkát gurította volna le, és ahogy éreztem ez így is volt.

-          Nocsak. Bimbózik a szerelem? – Kuncogott oda. Mire kissé ideges lettem és védelmembe keltem.

-          Mi? Erről szó sincs. Azt hiszem sokat ittál Amb. – Öntöttem egy pohár gyümölcslevet és odatartottam neki. – Inkább ezt kellene innod az éjszaka folyamán. – Ellökte a kezem és töltött magának egy dupla vodkát.

-          Viccelsz? Buli van. Nem fogok ilyen hülyeségeket inni.. – Hátradöntötte a fejét és felhörpintette a dupla adag szeszt. Már a látványtól is égett a gyomrom. Amb nekem dőlt, mire a kanapéhoz rángattam és leültünk. Nem telt bele 10 percbe Amb. hányása a méregdrága ruhámon landolt.

-          Jézusom Amb. Mondd, hogy ez nem a valóság. – Trent csak állt és nevetett, ahelyett hogy segített volna. Amb.-re mutattam, hogy nem volna rossz, ha legalább lehámozza rólam, hát így is tett. Elvezetett minket a mosdóba ott egy törülközőt elvettem és letöröltem a lábamról és a ruhámról a hányás nagy részét.

-          Basszus Tina, az a törölköző az enyém. - Ráncolta a szemöldökét és leengedte lassan a kád mellé. Láttam, hogy Amb. hamarosan újra kitör ezért hányásos drága ruhámmal leültem mellé és a kezembe fogtam a kukát és vártam a megváltást.

-          Gyakran csinálja ezt? – Le sem vettem a tekintetemet Amberről csak simogattam a fejét és egyszer csak kitört az újabb adag hányás, ami most nem a lábamra ment.

-          Csak ha parti van. – Motyogta. – De, a te ruhádat hazavágta. Engedd, hogy kifizessem.

-          Ugyan, ne butáskodj, máris imádom Ambert, nem kell kifizetned, de imádtam ezt a ruhát, bár még csak ma vettem. – Trent leült a húga másik oldalára és várta az eseményeket, mire megszólalt a telefonja.

-          Basszus Ty, most nem megy. (…) Mondom. Most semmi képen sem. – Rakta le a csempére a telefont és a kád peremére hajtotta a fejét.

-          Baj van? – Valami azt súgta, hogy fontos dolog áll a háttérben, és tudni akartam.

-          Ty volt az, bunyóm lett volna, de a húgom itt fekszik totál részegen egy idegen csaj ölében, akit még le is rókázott, de még így is baromi szexi vagy, ezért nem vállalhattam most.

     Bunyó? Még is milyen bunyó? Trent bokszoló? De, hiszen azt jóval a meccs előtt hetekkel be szokták jelenteni. Minden esetre érdekelt, hogy mi állhat e-mögött.

-          Bokszoló vagy? – Erre nagyot kacagott és végre a szemembe nézett.

-          Valami olyasmi, csak mondjuk úgy, hogy nem túl legális, és az utolsó percekben van leszervezve minden. Nincsenek szabályok, és a zsé ami származik belőle, bőségen elég a tandíjamra a lakásra és hogy elvigyelek vacsorázni. – Húzódott a szája félmosolyra, és felém nézett. Muszály volt elterelnem valamivel a figyelmét, az utolsó szavairól, és nem találtam rá más megoldást, mint, hogy küldje haza a földszinten partizó népet.

-          Véget kellene vetni a bulinak, azt hiszem. – Hallgatott szavaimra, és kiment a fürdőből. Nem telt bele 10 percbe már visszajött, és takarókat is hozott magával, majd odanyújtotta nekem.

-          Gondolom, maradsz. – Biccentett Amber felé.

-          Azt hiszem muszáj lesz, hiszen lerókázott, és nem hagyhatom magára, még akkor sem, ha veled van. Köszönöm a takarót. – Megfogta a maradék takarót és magára terítette majd lehuppant ezúttal az én oldalamra.

-          Nem kell itt maradnod, menj és fe… - Félbe szakított, aminek nem nagyon örültem. Nem szerettem ha valaki közbeszól.

-          Ez az én lakásom, és nem hagylak magatokra titeket.

     Az éjszaka elég lassan telt és nehezen is aludtam azon a kényelmetlen csempén. Végül állom jött a szememre. Ébredezésemkor lágy melegség öntött el, puha felület súrolta az arcomat és kezemet. Kezem alatt és lábamon Amber józanodó teste feküdt. A fejem lágyan pihent Trent mellkasán, az övé pedig az enyémen. Gyorsan rezzentem össze, húzódtam el tőle. Majd segítettem Ambernek felkelni a padlóról, és a szobájába kísértem.

-          Basszus Tina, ezt én csináltam? Annyira röstellem, ne haragudj. – Fogta a fejét és a térdére könyökölt, közben fájlalta a fejét.

-          Tudsz adni, egy ruhát kölcsön?

-          Hát persze, keress valamit. – Kinyitottam a szekrényét, és a szemem elkerekedett a parti ruháitól. Volt nagyon kihívó, és nagyon visszafogott is. Ám nem akartam most ilyen öltözéket, de eléggé meleg is volt, így egy pántnélküli „szív” mellrészű ruhát vettem fel. A szoknya nem volt hosszabb a tegnap esti drága ruhámnál, de aranyos virágok díszítették. A fekete felső részén egészen a szoknyáig egy arany cipzár díszelgett. Hozzá felvettem egy keskeny övet, ami még jobban feldobta. A cipőn nem változtattam. A lerókázott ruhámat egy zárható zacskóba raktam és félre tettem, hogy induláskor csak felkeljen kapni.

-          Leszedem, a sminkemet aztán csinálok neked egy kávét, addig tedd rendbe magad. – Kimentem a mosdóba, és elkenődött sminkem láttán megszédültem. Nagyon rondán néztem ki, de gyorsan letöröltem, egy egyszerű szempilla spirált raktam fel és kész is volt. A lábamon még éreztem a hányás illatát, de nem volt jogom ahhoz, hogy egy idegen lakásban csak úgy beálljak a zuhany alá ezért egy nedves kendővel letöröltem, és testpermetet fújtam rá majd lementem a konyhába.

     Trent már ott ült a bárpultnál kávéval a kezében. Gondoltam legalább ezzel sem kell foglalkoznom. Kitöltöttem magamnak egy pohárral majd leültem az eggyel mellette lévő székre. Lassanként kortyoltam az italomba, mire észrevettem, a nappali és a konyha is, elképesztően piszkos volt a tegnap esti parti miatt.

-          Amber ruhája, vagy eleve arra számítottál, hogy itt alszol? – Kacérkodva mosolygott, de nem nézett rám.

-          Amber ruhája. – Ismételtem gúnyosan. – Hol marad ez a lány? Ideje lenne mennem, és jó lenne ha hazavinne, ugyanis fogalmam sincs az este hova lett a táskám, így nem tudom hol a pénzem.

-          Nincs jogsija. – Vágta oda könnyedén, mire csak a pultra támasztottam a fejemet. – Ha akarod… - Kezdte de tudtam mire akar kilyukadni. Elég probléma az, hogy az éjszaka rajta aludtam és az ő házában, nem kell még ez is, ha engednék, nem lennék másabb mint a többi lány.

-          Nem Trent. Köszi. – Vágtam oda, és felálltam a székről, majd az ajtó felé vettem az irányt, hogy visszamehessek a kollégiumba, és végre lefürödhessek. Semmi hangulatom nem volt ahhoz, hogy megvárjam amíg Amber előtántorog, és Trenttel sem akartam több időt tölteni, mint amennyit muszáj.

     A levegő enyhén csiklandozta meztelen lábamat, amely kissé beleborzongott az érzésbe. Az őszi avar ropogása a lábam alatt boldogsággal töltött el. Imádtam a természet lágy ölét, és tisztának éreztem magam, ebben az új világban csak Ő tudta a meztelen igazságot. A természet volt az egyetlen barátom aki tudott mindent, még sem vádolt sohasem. Merengő gondolataimból egy férfihang rázott ki.

-          Hé, cica, nagyon csini a lábad. – Megfordultam, egy 30 év körüli férfi próbált levenni a lábamról, ami nekem cseppet sem tetszett, és ennek hangot is adtam.

-          Rossz lányba kötöttél bele haver. – Mentem közelebb hozzá és mélyen a szemébe néztem végül megperdültem tengelyem körül és a hajam az arcába csapódott, erre ő belekapaszkodott.

-          Engedj el te vadállat. – Rántottam ki fájdalmasan a tincseimet szorításából. Ezután a derekamba csimpaszkodott. Amikor úgy éreztem ez nem fog elengedni, bevetettem a jól ismert trükköt, és vékony, csontos térdemmel férfiasságába rúgtam, amikor a földre rogyott végre újra ránéztem.  – Mondtam, hogy rossz lányba kötöttél bele, sorozni kezdtem pár rúgással, ami nem éppen nőies viselkedés volt. Aztán 10 cm-es platformos cipőmmel a mellkasára léptem. Éppen szapulni próbáltam tovább mire egy ismerős hang a nevemen szólított és levettem a lábam az ismeretlen férfiról.

-          Tina, jól vagy? – Állította le a motorját Trent és odaszaladt hozzám. – Mi a franc történt itt?- ráncolta a szemöldökét és neki akart esni a férfinak, de visszatartottam.

-          Én mondtam neki, hogy rossz lányba kötött bele, de amikor már mogdosott is, bocsáss meg, de nem fogom tűrni. – Kiakadva mutattam a férfira. Mire Trent neki esett és a felsőjénél fogva rántotta a talajtól fentebb. Nem akartam, hogy miattam bajba kerüljön ezért rászóltam.

-          Ha még egyszer…, mondom, ha még egyszer a lány közelébe mész, vagy csak rá nézel, a földbe taposlak te féreg, és boldogan fogom végignézni, ahogyan a kutyák közé dobnak és szétmarcangolnak. – Magyarázta el neki óriási dühvel, majd visszavágta a földre. Kezei rögtön a vállamon termettek és magával húzott a motor felé.

     Nem ellenkeztem, felültem mögé. Várta, hogy dereka köré csimpaszkodjak, de nem akartam neki szabad utat adni, a hátam mögötti kis kapaszkodóba csimpaszkodtam mosolyogva, és hagytam, hogy vigyen ahová az út tart. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés