Pár másodperc múlva rájöttem, hogy mindezek ellenére, nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna. Ezért, elhúzódtam tőle, és a kezemben lévő pénzre néztem. Még mindig nem hiszem el, hogy ennyi pénzt kockáztatott miattam.

-          Az a tiéd. Te nyerted. – szólt rám és újra közelebb akart húzni magához.

-          Nem.

-          Mi? – a kedve rögtön rosszabbra fordult. Trent egy igazi hangulatember.

-          Nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna, és akármennyire is jól esik, hogy ennyire támogatsz ebben az egészben, akkor sem törölheti el a múltkorit ez a pénz. Egyébként is ez rengeteg pénz. A Te pénzed.

-          Napokig loholtam utánad mindenhova a bocsánatodért esedezve. A haverjaim már nem ismernek rám. Én, senkinek sem járok a kedvében, és soha nem is jártam. Csak neked. Nem néztelek meg, mert ezt kérted. De, támogattalak végig, és szurkoltam Neked, mert egy nagyszerű lány vagy, aki bepancsol annak, aki az útjába áll. Mit vársz még? Itt vagyok. Mondd el, mit akarsz még Tőlem. De, nem változtathatom meg az egész életemet, miattad.

     Igaza volt Trentnek. Meg akartam változtatni, és erre nem is jöttem rá ez idáig. Csak a magam kis problémájával voltam elfoglalva, miközben a világon minden párral megesik ez, vagy rosszabbak, és még is kitartanak egymás mellett. Hagynom kellette, hogy Trent az az ember legyen, aki eddig volt. Csak egy valami változzon, hogy velem legyen közben.

-          Oké, de akkor vissza kell venned a pénzedet.

-          Már, mondtam, hogy az a Tied.

-          Trent. Nekem ennél sokkal több pénzem van.

-          Szerinted azért adom, mert azt hiszem, hogy szegény vagy? Nem érdekel, mennyi pénzed van. Ez a pénz emlékeztessen erre az egészre. Kettőnkre, és..

-          Jó - jó, elég már a nyálasságból. Nem kell ilyennek lenned! Azt, akarom, hogy az az ember legyél, aki előttem voltál, csak most velem. – rá mosolyodtam, és rögtön át is tértem egy következő témára.  – Buli? Meg akarom ismerni az összes haverodat. – ez után a mondat után kicsit furán nézet rám, és közölte is az aggodalmait.

-          Szabadna tudnom, mennyire?

-          Eléggé- majd rá kacsintottam, és felültem a motorjára. – Na, nem indulunk?

-          Tina, ha bárkivel…- közben átlendítette a lábát a motoron és elém ült. Karjaimmal, most nem a megszokott hátsó kapaszkodót ragadtam meg hanem, a derekánál átkaroltam.

-          Oké macsókám, de akkor veled sem. – elnevette magát és kezdetét is vette az újabb utazásunk egészen a Hauser házig.

     Annyira belemerültem a beszélgetésbe Trentonnal, hogy észre sem vettem, hogy ott hagytam a barátnőmet Crissel. Amber dühösen rontott be az ajtón, jelezvén, hogy nem örül a történteknek.

-          Rossz barát vagy!

-          Tudom, de buli lesz. – A beszélgetésünk ennyiben is maradt, rögtön a szobája felé vette az irányt készülődni.

     Trent odasétált hozzám a kanapéhoz és a kinyújtott lábaimat felemelte és leült, majd az ölébe helyezte. Nagyon jó volt érezni az érintését a lábaimon. Talán ez volt ez első eset, hogy hozzá ért. Percekig nem szólt semmi, csak ült, a lábamra meredt és gyengéden cirógatta.

-          Nem kellene öltöznöd?- kérdeztem tőle, és közelebb húzódtam hozzá.

-          Ráér. – közelebb húzott magához, és gyengéden megcsókolt. Az ajkai gyengéd táncot jártak be az arcom bizonyos pontjain, majd újra az ajkamat kezdte falni. Teljesen őrjítő érzés volt, ahogyan végigjár.  Megfogott a derekamnál és az ölébe emelt, lovagló ülésbe. Két csók között felpillantott és csodálatod mogyoróbarna szemeivel ményen a tudatomba hatolt. Kezeimmel a mellkasán támaszkodtam és újra megcsókoltam. Ajkai csodálatosan puhák és finomak voltak. A mellizmai gyengén megrándultak, ha megmozdítottam rajta a kezemet. Puszta kézzel érezve, Trent sokkal izmosabb volt, mint ahogyan azt szabad szemmel látható volt. Imádtam minden porcikáját. Benyúlt a pólóm alá és a derekamat simogatva csókot. De, az én kedvem rövidesen rosszabbra fordult és a pólóm felé raktam a kezeit.

-          Valami baj van?- nem nincs, és újra megcsókoltam, de ő nem akarta szó nélkül hagyni az utóbbit.

-          Ha attól, félsz, hogy én olyan leszek, mint Marcus, akkor nem kell aggódnod. – Jézusom, nem.. most komolyan azt gondolja, hogy vele van bajom? Egyszerűen nem akarom, hogy az undorító sebeimet fogdossa. Ezer meg egy gyönyörű lánnyal volt már dolga, most pedig velem, akinek a teste tele van undorító hegekkel.

-          Nem, dehogy csak a hegyek.

-          De engem nem zavarnak.

-          De engem igen.- majd felálltam róla, és hátat fordítottam neki, hogy kicsit összeszedjem magam. Nehezen tettem túl magam a baleset okozta sebeimen, de arra még nem gondoltam, hogy Trenttel, hogyan fogom megszerettetni őket.

    De, ekkor váratlan dolog történt, Trent hátulról végigsimította a derekamat és lassan újra alá férkőzött a kezeivel, és visszahúzott magára. Ám, pár csók után jöttek az újabb kérdések.

-          Mit jelent a tetoválásod? Három madár.

-          A madár, elvileg a szabadság jelképe, de számomra mást jelent. Három elveszett lelket/személyt/embert, mind egy, hogy, hogyan érted.

-          Biztosan fontosak lehetted számodra, ha magadon viseled a nyomukat. Hiszen, ez mindig emlékeztetni fog rájuk, ha meglátod a tükörben.

-          Az egyik madár elhamarkodott volt.

-          Ezt, hogy érted?

-          Az egyik madár, az anyukám elvesztését jelenti. A másik az én vagyok, a régi Faustina. A Szerencsés, és minden más, ami én voltam Montgomeri előtt. A harmadik, valaki már Montgomeriből. Valaki, akivel kapcsolatban nem tudtam, hogy hogyan is állok, hogy mit akarok tőle, és féltem tőle, ezért valahogy el kellett engednem. Most viszont, itt ülök az ölében?

-          Most viccelsz? Képes voltál magadra varratni? Tudod könnyebben rájöttem volna, ha a nevemet írattad, volna magadra. – viccelődött és megpuszilt.

-          Épp az volt a lényeg, hogy csak én tudjam. Amúgy is, nincs az az isten, hogy magamra írjalak, nem vagyok az egyik popom csaj a suliból. Mintha valami rajongód lennék.

-          Ami azt illeti, az egyik tényleg megtette. – nevette el magát, de ekkor az ajtócsengő megzavart minket. Gyorsan felpattantam róla, és mint aki ott lakik ajtót nyitottam. Trent haverjai voltak. Basszus a buli. Én, meg itt flangálok még mindig a bunyós cuccomban.

-          Hé, srácok, gyertek be. - megállt mögöttem Trent, és beinvitálta a haverjait, akiknél nem mellesleg minden kezükben egy üveg pia volt.

-          Felmegyek átöltözni, oké?

-          Megyek én is, csak, elrakok még ezt, azt, mert ezek a barmok, mindent szétvernek. – egyszerre nevettünk Trent barátain, akik már be is izzították a hi-fi tornyot.

     Gyorsan felszaladtam a csodálatos üveg lépcsőn Amber szobájába és a jól megszokott módon, újra koncsorogni kezdtem. Lassan már itt vagyok minden nap, és az ő ruhájából élek. Tényleg aggódom, hogy egyszer kirakja a szűrömet.

-          Nem bánom, vegyél ki valamit, de néha Te is adhatnál valamit. – végig mutattam magamon, hogy jelenleg az edző cuccomat tudom felajánlani, de nem nagyon tetszett neki az ötlet, ezért ott hagyott.

   Amber gardróbjában több ruha volt, mint egy üzletben. Ahogyan látom, újra rendezgette a ruháit, most szín szerint vannak pakolva. Mind egytől egyig csodálatos volt. de, a szemem rögtön megállt a halvány rózsaszín résznél. Szebbnél szebbek voltak, de mind többet mutatott, mint, amennyit akartam. Nem akartam a sebeim miatt olyat, amin nagyok a kivágások. De, végre rá is találtam a megfelelőre, egy halvány, pasztell rózsaszín ruhát választottam, aminek a hossza megfelelően a combom közepéig ért szív alakú a mellrészénél és nincsenek rajta kivágások. Ami viszont egyszerűen elvarázsolt a ruhában, az a csipke pánt és a derék részre varrott vastagabb fekete csipke. A szoknya része légiesen könnyű volt, és tetszett, hogy nem feszült a lábamra. Egyszerűen mesés volt. A cipő kiválasztása könnyű volt, a jól megszokott fekete magas sarkút vettem fel. De, még pár dolog hátra volt. A fejem úgy nézett ki, mintha szétverték volna. Ja, tényleg szét is vertek. Gyorsan előkaptam egy fésűt, és pár kelléket, és egyenesre vasaltam a hajamat. Egy kis alapozót még a fejemre kentem, és készen is álltam a nagy ismerkedésre, Trent barátaival. Mivel Trent szobája Amberé mellett volt, ezért bekopogtam és pár másodperc múlva be is nyitottam. Ott állt Trent, éppen gombolta az ingjét, de még a farmere sem volt begombolva.

-          Segítsek? – amint befejezte magán a gombolkozást oda is nyújtotta a karját, hogy felhajtsam a könyökéig a fekete anyagot.

-          Ugye, tudod, hogy nem kopognod? Nem vendég vagy itt. – felnéztem, rámosolyodtam, de egyelőre nem akartam mondani erre semmit sem, mert feltörtek bennem az emlékek, ezért inkább tovább hajtogattam.

     Begombolta magán a nadrágot és már mentünk is a bulizó barátainkhoz. Vagy is Trent barátaihoz. Amint a lépcsőhöz értünk Trent átfogta a derekam és így mentünk le a földszintre. Lassan közelebb hajolt, és a fülembe súgtam, hogy mennyire csinosnak találja rajtam ezt a ruhát.

-          Hello Végzetes Csapááás.- elég furán néztem az előttem álló All-ra. Nagyon rosszul hangzott ez a szájából, ezért elnevettem magam.

-          Ugye tudod, hogy ez szörnyen hangzott?

-          De hát csúcs vagy. Nem is tudom, hogy egy csaj hogyan képes ilyesmikre. Egy tuti, én nem dühítenélek fel Trent helyében.

-          Oké, oké, nem fogom, de azért van ez a bauli, hogy több embert megismerhessen, szóval mi megyünk. – szólt közbe Trent és már húzott is magával.  – Bemutatok neked valakit. Ő, olyasfajta ember, mint Cris. Ő is bunyókat szokott szervezni, csak magasabb körökben, sokkal magasabb körökben.

-          Szevasz Trent. Ő lenne a híres harcos hercegnőd?

-          Valami olyasmi, de ne hívj így, ha lehet. A nevem Tina. – szólaltam meg Trent helyett.

-          Már régóta meg akartalak ismerni. Az ilyen emberek, mint Te és Trent sokra vihetnétek a segítségemmel.

-          Én, már nem vállalok ilyet.

-          Pedig úgy tűnik, hogy jelenleg Te vagy a legkapósabb női bokszoló az én körömben lévőkön kívül. Trent sem akarta, de amikor elvittem egy meccsre, és rájött, hogy 5x annyit nyer rajta, mint azokon, amelyeket te is csinálsz, egyből kapott a lehetőségen, csak aztán jöttél Te drágám, és ez a fiúcska kilépett.

-          Mind a ketten tudjuk Liam, hogy nem véletlenül kapsz ennyi pénzt. Bármikor belehalhattam volna, és Eszem ágában, sem volt, úgy, hogy Ő is itt van, úgyhogy szépen kérlek, ne invitáld ilyesmibe Tinát, mert úgy sem engedem oda. Nem mintha nem bíznék benne, de nincs annyi pénz a világon, ami megérné, hogy kockáztasson. – Trent dühösnek tűnt, amiért Liam szóba hozta előttem azt a helyet, de ami igaz, az igaz, érdekelt, hogy az a halálos verseny vajon milyen is lehet valójában.

-          Elmehetnék megnézni egy ilyen meccset?

-          Látod Trent? A barátnőd talpraesett.

-          Nem, eszem ágában sincs belépni, csak kíváncsi vagyok.

-          500 dollár (kb.125E) fejenként a részvételi díj, ha fogadsz, akkor is.

-          Micsoda? Részvételi díj? Talán multi milliárdosok nézik vagy mi? – egy kis hezitálás után, úgy döntöttem, hogy ennyit még áldozhatok a kíváncsiskodásomra - Oké, legyen, de tényleg csak kíváncsiságból megyek el.

-          Megadnád a számod, hogy szólhassak, ha meccs van? – kicsit meglepődtem ezen a kérésén, végül is, nem tudom, minek kellene neki az én számom, amikor Trentet bármikor elérheti, és nélküle úgy sem mennék.

-          Azt, hiszem, jobb lesz, ha Trentnek szólsz. Úgy is velem jön.

-          De, ha még sem érném el?

    Hogy ezt eddig, miért nem vettem észre? Nyilvánvaló. Amikor meglátott, tetőtől talpig végig mért, és úgy mosolygott, mint aki megkapta a Jack Potot, utána jöttek a becézések, jajj azok a förtelmes becézések, és, most, minden képen szeretné a számomat. Annyira gyerekes ez a próbálkozása.

-          El fogod. - imitáltam egy mű vigyort felé majd Trentre néztem. - De, most, ha megbocsátasz, ott van Amber pár lánnyal, úgyhogy bemutatkoznék nekik.

     Ahogy közeledtem a csajok felé, egyre jobban elkapott a parti hangulat. Nagyon jól szórakoztak a lányok. Éppen üvegeztek a dohányzóasztalon. Amber már nagyon be volt csiccsentve, de még azért tudott magáról.

-          Helló csajok, csatlakozhatok?

-          Perszee- nyújtotta el a szavát Amber és gyorsan bemutatott a barátnőinek, akik első ránézésre nagyon jó fejnek tűntek. Végre úgy éreztem, hogy egy hétköznapi lány vagyok, mint ők, és nincs hatással rám a múltam.

-          Szóval, hogy is csináljátok ezt az egészet?

-          Az üvegezés lényege, hogy pörgetsz, és megkérdezed attól, akire mutat az üveg, hogy „felel, vagy mer?”, és utána feladatot adsz neki.

-          Akkor ezért nincs rajtad már a melltartód? – tudakoltam meg fura pillantást vetve az asztalon lévő fehér csipke anyagra. De, inkább nem válaszoltak csak nevettek, és el is kezdtük a játékot.

-          Én pörgeteeek.- kiabálta Amber és meg is pörgette. Mind a hatan figyeltük, ahogyan a zöld sörös üveg pörög a tengelye körül, és lassít, végül nálam parkol le. – Juhú. Na, felelsz, vagy mersz, Faustina Lewis?

-          Felelek. Azt, hiszem.

-          Hány pasid volt eddig?

-          Őhm, hát nem túl sok. Három.

-          És, kivel volt a legjobb? – Nem úgy, volt, hogy csak egy kérdés lesz? Na mind egy, végül is ez nem nehéz kérdés. AZ első barátom, egy nagyképű paraszt volt, nem is szerettük egymást. A másodikkal kényszerből kellett együtt lennem. Vajon miért szerettem volna? Most pedig itt van Trent, akivel olyan dolgok történnek velem, amik senki mással. Egyedül a bűvös „SZ” betűs szó nem hangozz még el közöttünk.

-          A bátyáddal.  – Erre mindenki ujjongani kezdett a kis csapatunkból. – Na, most én jövök. – Megpörgettem az üveget és a velem szemben ülő azt hiszem Lisa nevű lány előtt állt meg, aki azonnal, kérdés nélkül inkább cselekedni akart, mint sem beszélni. – Az a srác az ajtónál, egy ideje figyel téged. Menny oda, és csókold meg. – Lisa úgy örült a feladatnak, mintha fizettek volna neki érte.

     A következő pár körben csendes társ voltam, és inkább csak nevettem a brutálisabbnál brutálisabb kihívásokon, és ivászatokon. Pár körrel később, már nekem is meg kellett innom pár felest, ami eléggé a fejembe szállt. De, jól esett, egy kicsit lazulni, és tényleg normális lánynak lenni. Néhány pörgetéssel később ismét én voltam soron, és most Lisa viszonozhatta az előbbi tettem valami bátorsággal, mert most nem csak beszélni akartam.

-          Bekötjük a szemed és odaviszünk egy sráchoz, és meg kell csókolnod. De, csak akkor vesszük le a kendőt, ha már elkezdődött a csók.

     A lányok feltették a kendőt, ami alól nem mellesleg ki lehetett látni alul, szóval derékig láttam mindenkiből mindent. De, nem akartam elrontani a kedvüket. Legalább nem tudnak a rosszba sodorni.  Bár biztos voltam benne, hogy Trenthez fognak oda vinni, jobb az óvatosság.  Lassan el kezdtek vezetni ide-oda, végül odaértünk egy férfihoz, akire ráparancsolták, hogy nem szólalhat meg, csak csókoljon meg. Ám amikor éreztem, hogy közeledik felém, feltűnt, hogy egy fekete nadrág van rajta. Trenten viszont egy kék koptatott farmer voltam, amikor a szobájában voltunk. Az ajka épphogy súrolta az enyémet már el is löktem magamtól, megelőzve a csókot, és hogy Trent kinyírja.  Abban a pillanatban lekaptam magamról a kendőt, és elém tárulkozott a szörnyű valóság. Liam volt azt. Tudta, hogy ki vagyok, és hogy Trenttel járok, még is zok szó nélkül lesmárolt volna.  De a legjobban Amberre haragudtam. Tudta, hogy hogy állunk Trenttel, és hogy milyen a bátyja természete, miért engedte ezt?

-          Amber, hogy képzelted ezt?

-          De, hát ez egy játék, és Lisa választotta.

-          Nem érdekel, hogy ki választotta. neked is tudnod kellett volna, hogy ebbe sosem mennék bele. Azt hittem, hogy legalább van annyi eszetek, hogy Trentet keresitek meg és nem ezt. – mutattam undorral Liam felé. Aki, valószínűleg a kis csoportunk nagy részének bejön, mert nem volt csúnya srác, csak nem hozzám való.

-          Te pedig Liam. Szerinted Trent mit tett volna veled?

-          Nyugi Harcos Hercegnő. Nem kell a szende szüzet játszani.

     Hogy micsoda? Hogy mondhat ilyet? A mai világban, már az is baj, ha valaki hűséges akar maradni? Ez a Liam egy seggfej, és ezt a tudomására is akartam adni egy pofon kíséretében.  Már éppen tovább folytattam volna a szapulást, amikor Trent ott is termett mellettem, és a házban lévők is minket figyeltek.

-          Mi a franc folyik itt?

-          Túl harcias a Hercegnőd. – szólalt meg vigyorogva Liam, ami nagyon felidegesített. Többször kértem, hogy ne hívjon így.

-          Elmondtam neked pár perce valamit.

-          Oké, Hercegnő. – Ennyi. Nem is kellett több a régi agresszív Faustinának. Habár nem az én stílusom, ez verekedjünk össze vissza, inkább csak a ringben vállalok ilyesmit, most viszont nagyon feldühített. Behúztam egyet neki, de kissé félre sikerült az ütésem és megrándult a csuklóm. De, legalább talált, ennek a szemétládának.

-          Csessze meg.

     Trent csak bámult minket. Fogalma sem volt arról, hogy mi történik, de nem is nagyon érdekelt. A csuklómban a fájdalom egyre nagyobb volt, és már kezdett duzzadni is, ezért a tömegen átverekedve magamat a sörös ládában lévő jégre tettem a kezemet, hogy csökkentse a duzzadást.

-          Mi történt?

-          Én, inkább most felmennék. De nektek jó szórakozást. - Fogtam egy hideg sört és rányomtam a kezemre és felmentem Trent szobájába. Most elsőnek Trent szobája. Mindig Ambernel tanyáztam, de most oda sem volt kedvem felmenni, mivel úgy is veszekedtünk volna, és hulla részeg lesz, mire felér. Leültem az ágyra és hátra döntöttem a fejem. „Már megint elcseszted Tina” mondtam magam elé, és Trent már utánam is jött.

-          Tudom mi történt, és nem fog Liam többet hozzád érni, beszéltem vele. Tudtam, hogy ilyen a természete, de nem gondoltam volna, hogy veled is kikezd.

-          Ah, mind egy. Megint tönkretettem a bulidat. – Nevettem kínkeservesen.

-          Hát nem úgy sült el az ismerkedés, ahogyan terveztem, az tény. Folyton van valami balhé körülötted.

-          Nagyon fáradt vagyok. Nem is értem, hogy hogyan gondoltam. Bunyó, és buli? A-a többet nem csinálok ilyet. – ásítottam egyet és hátra dőltem az ágyán. A csuklómat a hasamra tette, a hideg sört pedig rá.

     Becsuktam a szemem, és próbáltam kicsit pihenni. Éreztem, hogy Trent az ágyra nehezedett és

lefeküdt mellém. Nem szólt semmit. De éreztem, hogy néz. Kivette a kezemből az üveget és a csuklómat az ajkaihoz érintette. Kinyitottam a szemem, és újra a gyönyörű szempárral szemeztem. Felültem és lovagló ülésben ráültem a lábára, mire ő is felkönyökölt az ágyon.

-          Hol is hagytuk abba?

     A jobbik kezemmel megtámaszkodtam a mellkasán és előre hajolva megcsókoltam. A kezei újra a derekamon landoltak, de ahogyan egyre szenvedélyesebben csókolóztunk a kezei is lentebb vándoroltak a fenekemre. Néha gyengébben néha picit erősebben rámarkolt, ami nagyon jól esett, és izgatott. Ekkor enyhén ráharaptam az alsó ajkára.  Kicsit lentebb kúsztam és kigomboltam az ingjének a felső gombjait. A kezemmel végigsimítottam feszes idomain és ajkammal, pici csókokkal hintettem.

     Ezzel egy újabb rész következett el a Trenttel való kapcsolatomban. Úgy éreztem, most már képes vagyok arra, hogy valakivel ténylegesen új életet kezdhessek. Trent egy olyan embere volt, aki 1000 bokorban megtalálható volt, de nem mindenkinek nyílik meg. Trent átadta magát nekem, és szeretett. Vele az életem újabb fordulatot vett, és az életünk talán hasonló, de különbözünk, és ez összetart minket. Bármire képesek lennénk egymásért. Legalább is, most biztosan. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés